Website of Anna T. Surányi

T. Surányi Anna honlapja

Harci Andor: Életmű eosinból - Leltár, Surányi Anna kiálítása. IlovePécs.hu, 2008.

 

Egy életmű kerül leltározásra március 13.-tól három egész héten át a Pécsi Kisgalériában. T. Surányi Anna, a Zsolnay Porcelángyár vezető tervezője és iparművésze közel 40 év munkásságából porcelán, eozin és pyrogránit darabokból válogatott.

Surányi Anna darabjai a Zsolnay szín- és formavilágától némileg elütő, azzal mégis egészséges harmóniában álló alkotások. Mind funkciójukban, mind formavilágukban és az elkészítés technikáiban széles perspektívát ölel fel a tárlat.

A korai, porcelánból készült díszmű-darabok a belső teremben, az eozinból készültek. Pedig az utcára néző nagyteremben láthatóak. A kiállított alkotások mindegyike prototípus, azaz a sorozatgyártást megelőző szakaszban készültek, közvetlenül a tervezés után.

A művésznő elképzelhetőnek tartja, hogy önállóan is folytatja tevékenységét. „Igaz, a Zsolnayban található magas fokú technológia, az anyagminőség nagyon sokat számít egy tervezői, alkotói munkában” – mondja el érdeklődésünkre. Ennél közelebbi terv (ami feltehetően meg is valósul majd) a teljes életmű albummá rendezése. „A kiállítást megelőzően lefényképeztettem az anyagot, mivel nem rendelkezem a teljes anyaggal. Ekkor jutott eszembe, hogy milyen jó volna egy albumban rendszerezni ezt a munkát. Szeretném, ha Kovács Orsolyával (a Zsolnay Múzeum kurátora, művészettörténésze) közösen tudnánk ezt a tervet megvalósítani”

A kiállítás egyik kiemelt, közkedvelt eleme Surányi Anna saját véleménye szerint az „Amarilla”sorozatba tartozó kaspók, a hozzátartozó készlettel, vázával és hamutartóval együtt, ami elég sikeres, közkedvelt tudott lenni. Nagyobbrészt annak köszönhetően, hogy több színtípusban lettek legyártva, valamint, mert az eozinnal készült tárgyak között ritkaság az ilyen forma.

A tárlat zárása után minden egyes kiállított tárgy visszakerül egyrészt a Zsolnay prototípus raktárába, másrészt a művésznő saját gyűjteményébe. Csalódást kell okozzunk tehát azoknak, akik kedvet kapnának a tárlat anyagából történő vásárlásra. Igaz, egyes darabok megvásárolhatóak, míg a többiből bármikor leadható rendelés a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.-nél. Így a kiállítóteremben látott darabok közül bármelyik egy lakás díszévé válhat.

Kortárs művészet / Pécs. Alexandra Kiadó, Pécs, 2005. Szépművészet fejezet, 96.o.

 

T. Surányi Anna

 keramikus

„Egyedül ő maradt meg gyári tervezőként a nagyhírű Zsolnay Porcelángyárban a korábbi népes tervezőgárdából, aki immáron egyedüliként valamennyi technológiai és művészi fázis birtokában van. Nagy széria esetén ugyanis sok szempontnak kell megfelelnie. A tervezést követi a gipszműhely,a formaöntőde, a nyersgyártás, a zsengélés, a mázolás, az égetés, a dekorálás, mindmegannyi olyan munkaterület, ahol a tervezett  tárgynak meg kell állnia a helyét.”

ARS POETICA:

„Elsősorban a forma az, ami fontos számomra. Pályám kezdetén a hófehér mázas porcelánt szerettem, ebben jelenítettem meg elképzeléseimet. Amióta eosinnal foglalkozom, rájöttem a színek és árnyalatok jelentőségére, melyek hangsúlyozzák és kiemelik a formát, a plasztikai

díszítéseke Főleg organikus formákat alkalmazok a természetben rejlő harmónia kifejezésére. Formaterveimet  természeti formák tanulmányozása, rajzolása, skiccek készítése előzi meg.

Sok esetben pontos műhelyrajzot készítek a tárgy kivitelezése előtt, de sokszor gipszből faragom ki, vagy porcelánmasszából  prima vista készítem el. Egy tárgynak több variációban való elkészítésével gyakran kísérletezem, ez a gyári kötöttségek alól alkotói szabadságot ad.

Formáimra szívesen tervezek dekorokat, a felvitel technikája kézi festés vagy szórópisztollyal való lefújás. Az első darabokat magam festem meg. Gyakran alkalmazok sgrafitto technikát.

Előszeretettel alkalmazom a fényes-matt felületek játékát. Eleinte zöld eosinban valósítottam meg elképzeléseimet, az utóbbi években különösen vonzónak találom a piros-fekete, lila-bronz, és sárgászöld-kékeszöld színpárokat.”

N. Kádár Edit: A szépség műhelyében. Vasas Magazin, CXII. évf., 2005, június.

 

Kitüntetett iparművész bizalmi a Zsolnayban

Már vagy két évtizede a bizalmink. Nem egy nagyhangú, harcos típus. De kitartó, és következetesen képviseli, védi munkatársai, a gyártmányfejlesztési csoportunk dolgozóinak az érdekeit- mondta T. Surányi Annáról, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. Iparművészéről Kőszegi Ottóné, a jeles cég szb. Titkára.

Ráadásul kiváló tervező munkájával hozzájárul manufaktúránk hírnevének fenntartásához. Ezért is terjesztettük föl az MSZOSZ Díjra. Egyébként a férje is nálunk dolgozik. Ő egy másik részlegünk főbizalmija – tette még hozzá.

Az iparművész néhány négyzetméternyi egyszerűen berendezett szobája tele szépséggel. A földön, a vitrinben, az alacsony szekrény tetején tálak, vázák, készletek… Egyszerű, simavonalúak és játékosan hullámzó falúak. Eosin mázasak és vidám színes mintázatúak. Az asztalon két készülő váza-terv. A csillagtálak hagyományos, háromféle dekorral készültek. Óvatosan kézbevettem az egyiket, hogy érezzem e nemes anyagból sugárzó meghitt melegséget, ami miatt a porcelánt szeretjük. Közben megkérdeztem, hogyan jutott idáig?

A Pécsi Művészeti Gimnáziumban végeztem tanulmányaimat kerámia szakon. Majd az Iparművészeti Főiskola porcelán szakán diplomáztam. Dolgoztam az Alföldi Porcelángyárban és 1977 óta vagyok a Zsolnay gyár dolgozója, most az egyetlen tervező iparművész alkalmazottja. Korábban sokkal többen voltunk.

A továbbiakban a manufaktúráról és a szakszervezeti munkáról beszélgettünk. Elmondta, hogy jelenleg 340 emberrel dolgoznak. Jó a kapcsolatuk a vezérkarral, a vezetői értekezletekre a szakszervezetet is meghívják. A közelmúltban tájékoztatta a dolgozókat a vezérigazgató a privatizációs tervekről.

Szóval privatizáció előtt állunk. Jó volna egy tőkeerős befektető - mondta, és hunyorított hozzá egy kedves mosollyal.

Megemlítettem a színes tetőcserepeket, amelyek például az Iparművészeti Múzeumot, és a kecskeméti Cifra Palotát fedik, bizonyára itt készültek.

Tégla, cserép – az anyagok miatt – a pirogránit üzemünkben készülnek. A színes mázas cserepek, meg a díszcsempék, amelyeket például a budapesti kis földalatti felújításához használtak, mind a mi termékeink.

Szerény ember. Máshonnan tudtam meg, hogy a művészeti alap tagja, s azt is, hogy művei vannak a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében. Több önálló kiállítása volt, és számos csoportos kiállításon szerepelt műveivel itthon és külföldön.

Beszélgetés közben a szobában „kiállított” munkáiban gyönyörködöm. Most éppen azokban, amelyeket – bár formájuk különböző – de a lila-bronz eosinmáz miatt összetartozónak érzem. Az iparművésznő észrevette érdeklődő tekintetemet.

Ez az „Amarilla” díszmű család. Tavaly, iparművészeti formatervező pályázatra készítettem, s elismerő oklevelet nyertem vele.

És most egy újabb díj… - jegyeztem meg.

Ez nagyon, nagyon meglepett, és nagy örömet szerzett. Régi szakszervezetis vagyok. Már akkor tag lettem, amikor a gimnázium után egy évig a Zsolnayban voltam gyakorlaton.

Hárs Éva: Zsolnay. Helikon Kiadó, Pécs, 1996. "Iparművészti tervezőmunka" c. fejezet.

 

„T.Surányi Anna tanulmányait 1971-ben fejezte be az Iparművészeti Főiskolán,ezután az Alföldi Porcelángyárba került. A modern nagyüzemnél azonban jobban vonzotta a kézműves jellegű munka, így 1977-től a Zsolnay-gyár díszműtervezője lett.

A tárgyak plaszticitása, szobrászati megformálása érdekli. Mégis,nem kisplasztikát, hanem vázákat tervez, amelyeknél a felület gazdag tagolása jelenti számára a szobrászi munkát.

Ügyel a tömegek arányrendjére, a pozitív-negatív formák válta-

kozásának egyensúlyára, a megjelenítés könnyedségére. Gyakran fordul a természet világához, egyes vázái kibomló virágkelyheket idéznek. Az igényes tervezésben fontos feladatának tekinti a célszerűséget, a megalkotott tárgy használhatóságát. Figyel a

gyár hagyományaira, s ezek szellemében alkot egyéni hangú új műveket. Szívesen tervez összetartozó együtteseket vázákból, dohányzókészletekből. Felhasználja az eozin kínálta felület- gazdagító lehetőségeket, a pyrogránit rusztikus anyagát és kézi formálásának sajátosságait.”

U. G.: A természetet örökítik meg az eosinok. Dunántúli Napló, 1994. december 8.

 

Az eozin több színű lehet. A megszokott zöld mellett léteznek kékes, pirosas, sárgás árnyalatai is, és ezek egymással kombinálhatók. Aki kíváncsi rá, hogyan néz ez ki a valóságban, megtekintheti T. Surányi Anna kiállításán, amely ma délután öt órakor nyílik a Pécsi Kisgalériában (Szent István tér 4.)  A tervező iparművész 1977. óta dolgozik a Zsolnay gyárban. Ez éppen a tizedik önálló kiállítása.

Az eozinok mellett a művésznő pirogránit munkái és porcelán használati tárgyai, kisplasztikái láthatók. Az alkotások legtöbbször valamilyen természeti formára utalnak. Egy-egy növényi mintából vagy egy-egy tengeri csigaváz szerkezetéből születnek meg a művek. T. Surányi Anna számára a legkedvesebb látvány a tiszta, fehér mázzal bevont gyönyörű forma. Mindig is a formai megoldások érdekelték, a természet után pedig sokat rajzolt. A kiállításon nemcsak olyan tárgyak szerepelnek, amelyek egyedi kivitelezésűek, hanem a gyárban sorozatban készülő alkotások is. A művésznő egyes munkái megvásárolhatók.

A tárlat 1995. január 8-ig tekinthető meg, kedd kivételével naponta 12-18, szombaton 10-18 óráig.

A sokszínű kerámia. Délmagyarország, 1994. január 29.

 

Pompás kiállítást rendezett a Horváth Mihály utcai Képtárban T. Surányi Anna keramikusművész. A Pécsett élő alkotó – aki 1977 óta a Zsolnay gyár tervező-iparművésze- a kerámia- és porcelánművészet sokféle alkotását hozta el Szegedre. Az ősi korongolt és épített kerámiák természeti motívumokat idéző díszítései és földszínei a megcsúfolt természetet varázsolják környezetünkbe. Egyedi kerámia- és porcelántárgyai nemes vonalukkal, áttört díszítéseikkel, a fehér szín sokféleségével szecessziót idézik, sorozatban gyártott használati tárgyai a modern design reprezentánsai, míg geometrikus elemekből építkező konstrukciói valódi térplasztikák.

Sz. C. Sz.: Anna fény-árnyék tánca. Vásárhelyi Délvilág, 48/215, 1991. szept. 13.

 

A Tornyai János Múzeum, a Petőfi Művelődési Központ és a Zsolnay Porcelángyár közös szervezésében kiállítás nyílt T. Surányi Anna keramikusművész alkotásaiból a múzeum emeleti termeiben.

A művésznő virág alakú vázái fantasztikus színekben tündökölnek, attól függően, hogy milyen irányból esik rájuk a fény, hol smaragd zöldek, hol fátyolsárgák, hol viharkékek, hol meg hideg-lilák.

A vázák ezen sokszínűsége, fény-árnyék tánca, harmonikus lágy vonalvezetése dallamot, könnyedséget és opál meleget sugároz. T. Surányi Anna a természetből ellesett formákat nagyszerűen becsempészi kerámiáiba. Felfedezhető itt levélerezet, bibe, göcsörtös fatörzs, fodrosodó vízfelszín, haragos hullám, halpikkely és emberi testrész, melynek finom erotikája szinte bizserget.

Tányérjait csurig töltik a színek. A máznak természetes folyást és gördülést enged a tányér falán.

S ezzel a technikával a színek bősége és összefolyása központosítja és mélyíti az alkotást. A művésznő formatervezett kávéscsészéi és hamutálcái végtelen egyensúlyt és szépséget sugároznak. T. Surányi Anna alkotásait szeptember 29.-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

"Organikus" és hagyományos kerámiák. Vásárhely és Vidéke, 1991. szept. 9.

 

Tegnap – a hagyományoknak megfelelően – éppen déli 12 órakor vette kezdetét a Tornyai János Múzeum emeleti termében, T. Surányi Anna keramikus, a Zsolnay Porcelángyár iparművésze kiállításának megnyitója.

Dr. Dömötör János múzeumigazgató köszöntője után Nagy Imre művészettörténész, a következő szavakkal nyitotta meg  a Tornyay János Múzeum, a Petőfi Művelődési Központ és a Zsolnay Porcelángyár  közös rendezvényét: „Köszöntök mindenkit a mai megnyitón. Hadd szóljak néhány szót bevezetőül a művésznőről, aki a Pécsi Művészeti Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd az Iparművészeti Főiskolára kerülve, a mai magyar kerámia legjelesebb tanárától tanulta a szakma alapjait, a szilikát szakon. A főiskola elvégzése után Vásárhelyen dolgozott két évig, az Alföldi Porcelángyárban. 1973-ban, az Őszi Tárlaton is szerepelt munkáival, így talán ismerősként is köszönthetjük a kiállításunkon. 1977-ben került a Zsolnay Porcelángyárba, ahol a gyár formatervezője, és keramikusművésze lett. Az a tény, hogy itt dolgozik, meghatározza alkotói tevékenységét. Tudjuk azt, hogy a Zsolnay gyár egyik jelentős és rangját adó újítása az eozin máz használata.

Ha körbetekintünk itt a termekben, láthatjuk, hogy ez a megoldás a művésznő munkáin is megtalálható. E mázat annak idején a perzsák alkalmazták először. Ez fémes fényű máz, amelyet különböző kerámiákon helyeznek el. Ennek a máznak a titkát az arabok őrizték meg és juttatták el Európába. A reneszánsz idején arab, mór közvetítéssel jutott el Itáliába…Wartha Vince, 1893-ban éppen itáliai kerámiák elemzése során jött rá – Zsolnay megbízásából – hogy milyen összetevői vannak ennek az anyagnak. Ez volt az az impulzus, amely a Zsolnay gyár fejlődésére nagy hatással volt. Ettől kezdve tudtak sajátos színű kerámiákat készíteni.

A kiállításon látható kerámiákon, ez a Zsolnay által alkalmazott különleges máz köszön vissza…

Ha a keramikusnak, aki a gyárban dolgozik figyelembe vesszük a körülményeit, hamar beláthatjuk

Hogy nem csak a maga bensejében található formákat kell kifejeznie, hanem létre kell hoznia mindennapi használatra szánt termékeket is. Ilyenek itt is láthatóak. Asztali díszei rendkívül igényes formai és dekorációs megoldásokról vallanak. A hétköznapi életben használt edények mellett van egy másik „vonulata” is az itt látható tárgyaknak. Ez az organikus formák átvétele a kerámiák világába. Ezeket is tetten lehet érni azokon az alkotásokon, asztali edényeken, amelyeken növényi formák utalnak arra, hogy miden egy ami körülöttünk van, éppen ezért mindennel egységben kell élnünk. Nem csak az organikus világ formái a meghatározóak Surányi Anna munkásságában, hanem a kerámiák bevett hagyományos formái is. Hatalmas edényei szintén erről árulkodnak, hogy a kerámia kezdeteinek formavilágát és szellemiségét is hűen, és értőn próbálja meg alkalmazni, teremt egy sajátos keramikusi világot, olyat, amelyben, mindannyiunknak öröm élni.”

Hopp-Halász Károly megnyitóbeszéde, Paks, MMK Galéria, 1990. szept. 27.

 

Tisztelt Hölgyek és Urak, kedves Közönség!

Surányi Anna kiállításának megnyitása sok pótolni valóra adna alkalmat a kerámiaművészet ismereteinek hiányosságaiban itt, Pakson. Ez a néhány perc kevés erre.

A másik lehetőség az lehetne, hogy valami extra, különleges eseményt produkáljunk. Ez szintén nem jöhet számításba egy ultra konzervatív hagyományokkal rendelkező megyében.

Sajnos, hiába van itt az országban az egyik csúcstechnológia, amivel energiát termelnek, a kulturális és szellemi életben nem sikerül követni a technika fejlődését. A városban sok pótolni való van. A sport területén az anyagi támogatás ugyan magas szintű, és korábban sem a tiltott és tűrt kategóriába tartozott, ott igazából a közönség csak, mint cirkuszi néző gyakorolhatja művészi élvezeteit. Mindezekből csak arra szeretnék utalni, hogy a színházi előadás, egy koncert és egy kiállítás talán kicsit többet nyújt egy sportesemény látványosságainál. Ideje lenne a határvonalat meghúzni a KULTÚRA nevű közös kategória bugyrában.  

De próbáljunk közelíteni az itt jelenlevő művészeti kategóriára, a kerámiára. Hogy rövid utalásokat tehessek, kénytelen vagyok majdnem csak általánosságokat említeni. A hagyományok, azaz a kezdetek több ezer, kb. 7-8 ezer évre tehetők. Területei: Közel Kelet, Európa, Közép Kelet, Távol Kelet, Amerika. Néhány nevezetesebb megjelölés, -Mexico, Mezopotámia, Egyiptom, Kína, és a legközelebbi a görög kultúra, amit elsősorban a római kultúra importált hazánk területére, Pannoniába, Paksra, azaz Lussoniumba is. Ilyen gazdag hagyományokkal, talán lehet mondani, hogy szerencsés helyzetben vannak a keramikusok, és mégis kevesen használják ki ezt a hatalmas örökséget.

Tisztelet a kivételnek, és itt Surányi Anna is azon kivételes művészek közé tartozik, aki a hagyományok ápolásával gazdagítja művészetének skáláját. A kerámiának egy rossz tulajdonsága van, az, hogy törékeny, de a keramikusoknak ez nyereség, és tiszta szerencse. A kezdetekben az edény az egyik leggyakoribb használati tárgy, és az előbb felsorolt területeken más és más formáról és díszítésről beszélhetünk. Az itt jelenlevő kerámiáknál és porcelánoknál a figurális edény, a figura és edény, a használhatóság viszonylag egyensúlyban, harmóniában van. Meg kell azonban említeni, hogy az új technológiák, az új anyagok alkalmazása a háztartásban a kerámiát a „díszítőművészet” felé orientálták. Visszatérve a helyi utalásokhoz, Pakson is sokszor előkerül a földből, vagy a Dunából korábbi korok kerámiatöredéke, kelta, görög, római cserepek, vagy a későbbi középkorból, török időkből pipa- és edénymaradványok, a későbbi évszázadokból pedig már ép tárgyak is fellelhetők. Sajnos színvonalas bemutatásuk még valószínűleg sokáig várat magára. Ismét közelítve a kiállító művész bemutatásához, kitérőt kell tenni. Meg kell említeni, hogy az első fajansz manufaktúrát 1473-ban Holicson alapították. A tömeges igény hatására a XIX. században sorra alakultak a gyárak Európa szerte. Az egyik igen jelentős világhírű kerámiagyár volt a Zsolnay Vilmos által alapított pécsi Zsolnay gyár. Magas technikai felkészültséggel és kitűnő művészek foglalkoztatásával, akik közül most Surányi Anna keramikusművész mutatkozik be.  

Fontos még megemlíteni a Zsolnay gyár rendkívüli világhírét, amit elsősorban dísztárgyainak, kerti terrakotta vázáinak, magyaros és antikvizáló edényeinek köszönhetett. Mindez párosult a magas szintű zománctechnikával, és a gyárban kikísérletezett új technikák alkalmazásával. Így számos nemzetközi nagydíj, kitüntetés és kiterjedt üzlethálózat lett a kemény és szorgalmas munka eredménye. Az eosin máz kikísérletezésével a századfordulón a szecesszió, a kor új irányzata és stílusa kiteljesedésével a gyár virágkorát élte.

A hanyatlás sajnos az első világháborúban kezdődött, és a második világháború egy időre a művészeti munkát is háttérbe szorította. Elsősorban ipari kerámia gyártásával foglalkoztak. 1950-től indult meg ismét iparművészek foglalkoztatásával új, korszerű művek alkotásában a korábbi hagyományok fejlesztésével,új technikák és technológiák alkalmazásával egy újabb fellendülés. Így jelenleg az ipari porcelán és a használati edény mellett egyre jobban növekszik a kézi festésű díszedények gyártása is, egy másik fontos ág, az építészeti kerámia mellett. Ugyanis az épületek burkolására kiválóan alkalmas pirogránit egyre több helyen kap szerepet ismét, tehetséges és szorgalmas művészek tervezésével.

Surányi Anna munkái sok területen képviselik a gyári technológia széles skáláját.

Kerámia, porcelán és pirogránit munkák egyaránt megtalálhatók egyedi, és sokszorosításra tervezett készletekkel a kiállításon.

Formáiban, színezésükkel egyéni karaktert kialakító díszedények, plasztikák köszöntik Önöket.

Kérjük, fogadják szeretettel!

Takács A. I..: T. Surányi Anna önálló kiállítása. Mestermunka, 1989. március 1.

 

A Zsolnay Porcelángyár keramikusművésze, T. Surányi Anna önálló kiállításon mutatkozik be február 10. és március 5. között a Pécsi Kisgalériában. 1977 óta dolgozik a Zsolnayban, két évig az Alföldi Porcelángyár foglalkoztatta. 1971-ben szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola Szilikát tanszékének porcelán szakán.

Számos csoportos kiállításon vett részt 1971 és 1988 között, többségében a Zsolnay  Porcelángyár többi iparművészével együtt. Munkái eljutottak a dunántúli városok többségébe, valamint Budapestre és külföldre is. Részt vett az első nemzetközi Minikerámia Triennálén (Zágráb), valamint a   XXVI.  Nemzetközi Kerámia Kiállításon (Gualdo Tadino), a közönség láthatta munkáit Meissenben és Szófiában is. Legutóbb a pécsi Művészetek Házában zsolnay-s kollégáival vett részt közös kiállításon.

A Pécsi Kisgalériában ezúttal egyedül mutatkozott be az elmúlt évek alkotásaival. Első önálló kiállítását dr. Hárs Éva nyitotta meg. A múzeumvárosban elkényeztetett látogató széles körű áttekintést kaphat T. Surányi Anna művészetéről. A dísz- és használati tárgyak sokféleségén belül a változatos, olykor kísérletező technikáról is  képet Alkothat. Kitűnik munkáinak sokszínűsége, változatossága, s újabb munkáinál az önálló formateremtő képesség.

A látogatók kézbe vehetik azt a kis kiadványt is, amely erre az alkalomra  készült. Sajnos a változatos és jól elrendezett kiállításhoz képest e kiadvány nem a legsikeresebb. Egy önálló kiállítás kapcsán joggal várható el, a művészről és munkáiról a bővebb információ, szakmai elemzés is. A szűkszavú szöveg kevés információt nyújt, a nyomdatechnika által behatárolt lehetőségeket egy gondosabb szerkesztés tágíthatta volna. Mindez természetesen nem a művészen, hanem a rendező Janus Pannonius Múzeumon múlik – a látogató számára a kiállítási tárgyak jelentik az élményt. Kellemes meglepetés, hogy a tárgyak egy része a helyszínen megvásárolható, sajnálattal kell hozzátenni, hogy ez a kínálat nem tükrözi azt a sokszínűséget, ami a művész munkáját jellemzi.

Kovács Orsolya: Változatok. Dunántúli Napló, 1989. február 25.

 

T. Surányi Anna keramikusművész kiállítása a Kisgalériában

Surányi Anna munkássága szorosan összeforr a Zsolnay Porcelángyárral, ahol 1977 óta dolgozik tervezőként. A gyári tervezőmunka nemcsak a kereteket adja meg tevékenysége számára, de úgy tűnik, érdeklődését, stílusát alakító tényezővé is vált.

A gyár talán legnépszerűbb technológiája, az eozin egyedi darabokon, dísztárgyakon szerepel, ennél is jelentékenyebb azonban az a csoport, amely fehér porcelánból készült, sorozatgyártásra szánt asztali készleteket, vázákat tartalmaz. Surányi Anna munkáiban állandóan jelenlevő, meghatározó momentum a sorozatgyártás, a variálhatóság igénye. Díszedényei az azonos formák különböző léptékű, gyakran összeilleszthető változatai. Gyári tervezőként a nagy szériák, variálható sorozatok lebegnek szeme előtt megoldásra váró feladatként.

Tény azonban, hogy a Zsolnay –gyár legnagyobb sikereit nem az új formatervek alapján készült tárgyakkal, hanem a felújításokkal érte el. Nem a gyár speciális problémája, sokkal inkább a hazai viszonyokban keresendő az ok, amely a gyáripar termékeinél sokadlagossá teszi a megformálás esztétikai értékét.

Hogy egy, a kerámiához közel eső példát említsek, az ún. „házgyári konyhaprogram”, amely a házgyári konyhákat igyekezett szép és hasznos tárgyakkal felszerelni, feltehetően nem a résztvevők tehetségén vagy jó szándékúak hiányán bukott meg. A formatervezői munka nem ellensúlyozhatta azt a tényt, hogy a házgyári konyhák olyan szűkre mérik a funkcionalitást, hogy az semmi egyébre nem elegendő, csak az emberi munkaerő „újratermelésére”. Minimális szükségletekre szabott életünknek nem feltétlen velejárója az ipari formatervezés, a hétköznapok esztétikai minősége.

Ilyen összefüggésben kell látnunk Surányi Anna sorozatgyártásra szánt, de a használatban ki nem csiszolódott edényeit. Tárgyainak erénye az organikus építkezés, a technológia adta lehetőségek kihasználása, a változatok sokféleségének felkínálása. Olykor azonban a variabilitás a használat rovására megy (pl. annál a sziromszerűen kialakított vázánál, amelyen a lyukak megakadályozzák, hogy élő virágot lehessen elhelyezni benne).

A gyártás és a használat állandó követelményei olyan impulzusokat jelentenének számára, amelyeket ez az érzékeny művész minden bizonnyal haszonnal építene bele újabb munkáiba. A variációk sokaságából csakis a napi gyakorlat képes kiválasztani a maradandó értékeket.

Hárs Éva megnyitóbeszéde, 1989.

Az egyéni kiállítás összegez, a művész önmagával szembesül. Több évre, esetleg évtized távolságára tekint vissza. 

Surányi Anna munkáiban csaknem három évtizednyi porcelángyári gyakorlat, technológiai tapasztalat összegeződik. Mai eredményeihez a formatervezés új feladatainak számos kísérlete, buktatója és sikeres megoldása vezette el. Amikor arról kérdeztem, eddigi művészi életútját milyen hatások alakították, első helyen a pécsi Művészeti Gimnáziumot említette, ahol indíttatást kapott, ráeszmélést a világra.

Az Alföldi Porcelángyárban – első munkahelyén – a modern nagyüzem edénytervezését ismerte meg. A Zsolnay-gyár kézműves technológiája, annak változatossága számára ennél több lehetőséget kínált. Itt tevékeny alkotóműhely, baráti művészcsoport közegébe került, „hazatalált”.

Surányi Anna eredetileg szobrász szeretett volna lenni. Most is elsősorban a forma érdekli. Alkotásai egyrészről szigorú geometriát hordoznak, másfelől természeti formák lágy hajlékonyságát követi. Az előbbin a pozitív-negatív tömegek váltakozásának és arányainak rendjét, az utóbbin növényi organizmusok letisztult formáit láthatjuk. Gyakran hoz létre tárgycsaládokat. Ezek tagjai többnyire egyazon forma különböző léptékű és más arányú variációi – ez adja összetartozásukat – mindemellett külön-külön is önálló értékűek. A plasztikai és formai igények egy közös cél: a funkció szolgálatában állnak. Alkotásaiban ez a funkció nem a függetlenné vált, önállósult esztétikum, hanem a használhatóság. Mondhatnánk, hogy e tekintetben konzervatív és kötődik a kerámia eredeti, ősi célszerűségéhez, gyakorlati szerepéhez. – Lehetséges, talán éppen a célszerűség érvényesítése az elsődleges feladata a gyárban dolgozó, tervező alkotó művészeknek.

Az iparművész a gyári termelésben valójában folyamatosan kétfelé ható húzóerő középpontjában áll. Egyfelől sikeresen gyártható, eladható áru termelésében vesz részt. Másfelől művészi igényű új, korszerű formáival megújítja önmaga és a gyár alkotói programját.

Surányi Anna munkája közben mindkét utat járja. Kísérletezik az eosin lehetőségeivel, alkalmazza a pyrogránit anyagának rusztikusságát, az agyag direkt formálhatóságát, szereti a kerámiamázak lágyságát. Egyedi dísztárgyak, vázák, étkezési edények prototípusait művészi igénnyel készíti el. Ő az, aki ma a nagymúltú Zsolnay-gyár egyetlen alkalmazott iparművésze. Szabadabb pályán működő, meghívott alkotókkal kell összemérnie a gyárban szerzett tapasztalatait és tudását. A kiállítás alkalmából kívánok ehhez számára további sikeres, bejárható utat.